Ne fordulj el!
,,Senkit sem lehet elítélni azért, amiről nem tehet!"

Főként a karrieretek kezdetén értek támadások...
Erik: A durva támadások nem voltak annyira jellemzők, de jó páran beszóltak nekünk, mert újak voltunk, és úgy gondolták, hogy túl hamar jött a sikerünk. Pedig rengeteg munka volt mögötte, és persze sok-sok szerencse is kellett ahhoz, hogy idáig eljussunk. Mi nem tehettünk arró, hogy nekünk minden szépen összejött, és sajnáljuk, hogy ez sokaknak szúrta a szemét.
Dávid: Az első rólunk szóló cikkekben a magyar Tokio Hotelként emlegettek minket, és ezért sokan azt mondták: Nem tudunk egyéniségek lenni, nincsenek önálló gondolataink, saját sítlusunk. Azonnal ránk sütötték a bélyeget, pedig még meg sem jelent a lemezünk, és fogalmuk sem lehetett arról, kik is vagyunk valójában. Hihetetlen, hogy milyen sok előítélettel viseltettek irántunk.

Azóta rácáfoltatok arra, hogy csak a német sztárcsapat utánzata vagytok?
Dávid: Az elmúlt egy évben keményen dolgoztunk azért, hogy változzon ez a nézet, de sajnos az emberek könnyen bedőlnek a pletykáknak, nem igazán veszik a fáradságot, hogy utánajárjanak dolgoknak, és kinyissák a szemüket, azt meg pláne nehezen vallják be, hogy tévedtek, így csak mérsékelt sikerünk volt ezen a téren. Ha valamit, hát ezt nagyon sajnáljuk.

Mit keztek azokkal, akik alaptalanul bántanak titeket?
Olivér: Ha a suliban valaki beszól, odamegyek, és megpróbálok szóba elegyedni vele. Megkérdezem, miért gondolja azt, amit gondol, és ha tudom, meggyőzöm, hogy nincs igaza.

Általában bejön ez a módszer?
Olivér: Többnyire igen, de ha mégsem, akkor másodszorra már biztosan nem fordul elő, hogy utánam kiabál az illető, hogy "Pfúj, No Thanx!" Már ez is valami. Lehet, hogy még magának sem valja be, de tuti, hogy egy kicsit sikerült megváltoztatom a hozzáállását.
Erik: Nekem csak az elején esett nagyon rosszul, ha ócsároltak, de megtanultam nevetni az egészen, és tudom,  hogy ennél jobban nem lehet visszavágni. Sokszor látom az arcukon, hogy ráönnek, mennyire gyerekesen viselkedtek, és nevetséges, amit csináltak.

Tehát ha nem foglakozol a támadásokkal, előbb-utóbb abbamaradnak?
Erik: Tapasztalataim szerint igen.
Dávid: Azért a mi esetünkben szerencsére vannak pozitív példák is. A közelmúltban játszottunk egy ingyenes rendezvényen, ahová a legkülönfélébb stílusokat kedvelő nézők jöttek el, és kiválóan érezték magukat. Voltak ott punkok, pop zenét hllgató fiatalok és rockerek is, és semmiféle probléma nem merült fel. Mindenki együtt énekelte a dalainkat, táncol, és nem történtek atrocitások.

Lehet, hogy-ahogy Madonna énekelte-a zene összehozta őket?
Dávid: Simán elképzelhető, és ez tök jó dolog. Zenével sokszor könnyebb megtalálni a közös hangot mint szavakkal.
Erik: Ez az egyik oka annak, hogy elvállaltuk, csatlakozunk a Bravo akciójához. Reméljük, rajongóink ezentúl sokkal nyitottabbak lesznek, és ha mi kérjük őket, könnyebben elfogadják a másságot-legyen az faji, szexuális, vallási, vagy akár ízlésbeli másság. Semmi értelme eymásnak esni. Összefogunk, együtt sokkkal többet érhetünk el!