Sokszor könnyes arccal kigúnyolt, büszke daccal
menetelsz mígg csak bírsz.
De tudtad jól, hogy eljön ki fentről néz egy felhőn,
s veled lesz mikor sírsz.
Úgy érzed, nem bírod bár! Szólítsd, és újra földre száll,
s így szól majd hozzád:
HÍVTÁL, (A FEKETE NAP) VÁRTÁL, (GYERMEKE VAGY!)
SZÉLLEL SZEMBEN ÁLLVA MEGVÁLTÁSRA VÁRVA
SÍRTÁL (A FEKETE NAP) VÁRTÁL (GYERMEKE VAGY!)
S ÉN KÖNNYEDET LETÖRLÖM A ROMOK KÖZT A FÖLDÖN!
Nem látták meg benned hogy másról szól a lelked,
mert szabadabb és többet érsz.
Kilógsz már rég a sorból hisz msát kaptál a sorstól,
de szíved rab míg köztük élsz.