Rám szólsz, ha közel mennék,
eltűnsz, ha veled lennék.
Miért nem lehet egyszerűen
jobb a csend?

Hidd el, ha mást akarnék,
már régen nem zavarnék,
de fogalmad sincs, fogalmad sincs,
mennyire fáj idebent!

Hogy itt vagyok, mennyit ér?
Mert csak az támahat így aki fél.

Ó, nem, ne bújj el messzire!
Nem kell álarc a semmire!
Nem kell figyelnünk a hibákra!
Nem kell páncél a világra!

Azt hittem, mident láttam,
míg végre megtaláltam,
azt hittem kijártam már
minden iskolát.

De mond el, mit tehetnék?
Figyelj, én hallgatok még,
de nem tudhatom, meddig bírom
szavak nélkül tovább.