Valamikor még a vég előtt
szerelemtől lángolt ez a Föld.
De gonosz lett és jéghideg a  világ,
Csak mi maradtunk már, kit éget a láng.

Most a lombok, a fények,
a bolygók, a gépek ránk
csak irigyen néznek.

Hisz' nem volt már
nagyon rég
ilyen végtelen nagy szerelem.
Szórjuk hát
a tüzét szét,
hogy megint harc helyett béke legyen,
hol élet vár.

Minek van a szív, ha nem dobog?
Mit ér az a tűz, mi fojtva lobog?
A szerelem az élet volt rég.
Csak mi vagyunk, kik óvhatjuk még.

Most a lombok, a fények..
Hisz'...